Ez érthető. A mindennapokban praktikus.
De közben észrevétlenül kialakul egy gondolat: a játék valami, ami csak a kötelező dolgok után jöhet.
A játékot sokszor jutalomként kezeljük.
„Ha kész a lecke, játszhatsz.”
„Ha jól viselkedsz, kapsz egy kis játékidőt.”
Pedig a játék nem a tanulás ellentéte. A játék maga a tanulás egyik formája.
Hogyan tanul egy gyerek játék közben?
Amikor egy gyerek játszik, egyszerre több dolog történik:
- döntéseket hoz,
- szabályokat értelmez,
- kockázatot vállal,
- hibázik,
- újrapróbálkozik,
- alkalmazkodik másokhoz.
Mindezt nem feladatlapról, hanem belső motivációból.
A játékban nincs külső kényszer és épp ezért van valódi tanulás.
A jutalomként kezelt játék ára
Amikor a játék kizárólag jutalom lesz, két dolog történik:
- A tanulás „kötelező rosszá” válik.
- A játék elveszíti belső értékét, és csupán eszköz lesz a fegyelmezéshez.
Ez hosszú távon nem motivál, csak feltételhez köt.
A gyerek nem azt tanulja meg, hogy „szeretek tanulni”, hanem azt, hogy „ha túl vagyok rajta, jöhet az, amit igazán akarok”.
A játék biztonságos kísérletezés
A játék egyik legnagyobb ereje, hogy következmények nélkül lehet benne próbálkozni.
Lehet veszíteni.
Lehet újrakezdeni.
Lehet rossz döntést hozni.
Ez az a tér, ahol a gyerek:
- megtanul kockázatot vállalni,
- megtanul veszíteni,
- megtanul kitartani.
És mindezt úgy, hogy közben nem érzi kudarcnak.
Mi történik, ha nincs elég játék?
Ha a játék háttérbe szorul, a tanulás is beszűkül. A gyerekek elveszítik azt a természetes módot, ahogyan felfedezik a világot.
Ilyenkor gyakran nem „motiválatlanok”, hanem kimerültek.
Túl sok az elvárás. Túl kevés a szabad kísérletezés.
Nem több játék kell – hanem másképp gondolkodni róla
A megoldás nem az, hogy mindent játékká alakítunk és nem is az, hogy megszüntetjük a szabályokat.
Hanem az, hogy felismerjük: a játék nem a tanulás után következik, hanem része annak.
Amikor teret adunk a játéknak, nem elveszünk az időből, hanem befektetünk.
Időt a gondolkodásba.
Időt az önállóságba.
Időt a fejlődésbe.
Egy csendes váltás a mindennapokban
Nem kell mindent újragondolni. Nem kell nagy reform.
Elég néha máshogy nézni a helyzetre:
- nem jutalomként tekinteni a játékra,
- hanem eszközként a tanuláshoz.
A játék nem a tanulás ellenfele, hanem az egyik legősibb formája.